Hogyan zajlik egy fogszabályozó kezelés?

Első alkalommal megállapítjuk, hogy milyen készülék szükséges kedvencének, ha kell, lenyomatot veszünk a fogakról. Ezután a fogszabályozó felhelyezése következik, vagy már az első alkalommal, vagy ha készíteni kell – pl. lemezkészülék – a második alkalommal.

Ezután kb. 1 hetes időközönként állítjuk a készüléket, addig amíg a kívánt helyzetbe állnak a fogak. Lehetséges, hogy a kezelés során más típusú fogszabályozóra is átváltunk.

Végül, egy 6-8 hetes időtartamra sín kerül a már jó helyzetben álló fogakra, hogy becsontosodjanak az új helyükre.

Hány hónaposan kell vizsgálatra és fogszabályozásra vinni a kutyát?

Az ideális életkor 7-8 hónapos kor. A tejfogak állásából nem lehet egyértelműen következtetni a maradó fogak állására, ezért az összes maradó fognak kint kell lennie a vizsgálatkor, illetve az arckoponyának nagyjából meg kell közelítenie a felnőttkori méretet.

Felnőtt kutyát is lehet fogszabályozni?

Bármilyen életkorban lehet a fogakat szabályozni, felnőtt korban esetleg hosszabb ideig tart, mert a fogak erős csontba vannak beágyazva.

Mennyibe kerül egy ilyen beavatkozás?

Sajnos minden eset más és más. A fogszabályozó kezelés első lépése az alapos kivizsgálás. Az első vizit ára 3.000 Ft. Ekkor részletes költségtervet készítünk a gazdi számára.

Bővebben a kutyák fogszabályozásáról

     Számos előítélet él még a kutyák fogszabályozása kapcsán. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy

gyakran élnek kutyáink, velünk a lakásban, emberhez hasonló, gyakran irigylésre méltó

jólétben, miért ne fogadhatnánk el egy olyan orvosi beavatkozást, ami számos esetben nem

csak esztétikai előnnyel jár?

    Gyakran találunk olyan elváltozást, amely a fogak rossz helyzetéből adódva, komoly

fájdalmat és a sérülés lehetőségét is magukban hordozzák. Ezek a kutyák, gyakran éppen nem

a kiállítási minőségű egyedekből kerülnek ki, „csak” szeretett társak. Gyakori, pl. a

szemfogaknak oly mértékű bedőlése, ami a szájpadlásban kifejezett fájdalommal járó sérülést

okoz. Tekintve, hogy nehezen tudja a kutya bezárni a fogsorát, a szembenálló fogak rossz

helyzete miatt, egymást koptatják, illetve okoznak a szájpadlásban fekélyeket és mélyreható

sérüléseket, ami jól látható az egyik képen is, amikor az alsó szemfog a szájpadlásba harap.

Régebben az ilyen esetekben csak a fogak eltávolítása volt, mint egyedüli kezelési  lehetőség

az állatnak, ami komoly fájdalommal, és szövődményekkel járó beavatkozás, pl. egy szemfog

esetében. A fogszabályozási technikák fejlődésével azonban lehetőség nyílt egy kíméletes

segítségnyújtásra, amikor is lassan elmozdítva a fogat, lehetőség van egy kevésbé káros

pozíció elérésére. Természetesen ennek az ún. „egészségügyi” fogszabályozásnak nem a

szépség elérése a legfőbb célja, hanem a fájdalommentesítés és a normális harapási egység

helyreállítása. Ezek után a kutya normálisan tudja majd zárni a fogsorát és használni is azt.

     Szeretnék még egy téves elképzelést is eloszlatni az olvasóban, miszerint a

„harapási” problémák fogszabályozással eltüntethetők lennének. A harapási hibák,

előreharapás, ill. hátraharapás a csontozatra terjedő elváltozások öröklődőek, ezért

tenyésztési szempontból gyakran nem kívánatosak. Ezeket a „hibákat” - amelyek pl. az

állkapocscsont rövid ill. hosszú voltából adódik - csak sebészeti módszerekkel lehet

megváltoztatni. Kutyák esetében a fogszabályozás csak néhány bizonyos fogat érintő, és csak a fogak

helyzetének megváltoztatásra használjuk. Gyakran keletkezhetnek ilyen hibák nem öröklődően, pl.

perzisztáló (rosszul váltódó) tejfog után, rossz játékok, kötélhúzás stb., és balesetek után,

amikor is a különben eredetileg normálisan helyeződő fog, nem tud a normális helyére nőni, vagy

más állásba kerül. Természetesen ilyenkor az eredetileg adódó, esztétikailag is szebb állapot

elérése a cél, noha megjegyezném, hogy bármely rossz helyeződésű fog nagyobb eséllyel

betegszik meg fogmeder gyulladásban, tekintve, hogy a rossz helyeződésnek köszönhetően a

fogfelszínt más erőhatások érik, és az öntisztulása is nehezebb. Manapság olyan

fogszabályozó szerkezetek állnak a rendelkezésünkre, amik a kutyának sem fájdalmat, sem

kellemetlenséget nem okoznak. Gyakoribb az a probléma, hogy a fogszabályozó szerkezetet,

hogyan óvjuk meg a kutya esetlegesen mindent szétrágó, szertelen, játékos természetétől.

      A fogszabályozás, egy viszonylag új lehetőség a „kutyagyógyászatban”. Bizonyára, mint

ilyen újdonságnak, időre van szüksége, hogy az emberek elfogadják, és előítéletektől

mentesen, nevetéstől mentesen tudják kezelni. Ma már senki sem lepődik meg azon, ha egy

törött lábú kutyán egy állatorvos-sebész lemezekkel és csavarokkal végez helyreállító műtétet.

Reményeim szerint pár év múltán egy különben egészséges fog eltávolítása helyett is inkább

a tulajdonos a fogszabályozó-készülékkel végzett helyreállítást választja majd.